Az előadó, gondolatébresztőként, kérdéssel fordult a jelenlévőkhöz: miként tudunk eljutni olyan zsolozsmázáshoz, amelyben megvalósulhat egy mély, személyes találkozás Jézussal, s amely ennek következtében az öröm és az élet forrásává válhat? A bevezető részben röviden bemutatta a zsolozsma kialakulását, hangsúlyozva, hogy ezek a felismerések a zsoltár imádkozásában is segítenek. A zsoltárok imája a dicséret áldozata, amelyet papként Istenhez emelünk az Egyház nevében. Éppen ezért megvan a maga dinamikája, időelosztása, amihez alkalmazkodni kell, hogy az ima gyümölcsöző lehessen, örömet szerezzen. Ezt követően az előadó bemutatta a zsolozsma különböző imádkozási módjait, valamint, hogy mire fontos figyelni. Szó esett tanúságtételekről is, legyen szó az örömökről vagy nehézségekről egyaránt. Mindenkivel megesik, hogy fáradtak, szétszórtak vagyunk, s ilyenkor el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk képesek az elmélyült imára. Azonban a Szentlélek vezetésével és erős elhatározással, tiszteletben tartva a zsoltárok általi, elmélyült imádság lelki ajándékát, mi papok tudnunk kell erőt meríteni belőle az élethez és a küldetésünkhöz is – zárta gondolatait az előadó. Az előadást tapasztalatcsere követte. A rekollekció második részében a papok, rövid szünet után, a Mária Neve plébániatemplomba mentek, ahol Ohoiledwarin Elias SVD plébános kihelyezte az Oltáriszentséget és a paptestvérek együtt maradtak, imádkozni a csendben. A találkozó közös ebéddel zárult.
Szöveg: Illés Hajnalka, egyházmegyei sajtóreferens
Fotó: ft. Bővíz László, vagyonkezelő
